vasárnap, 2018. június 24.

Szerző: Burák Ádám

Burák Ádám vagyok, 1988-ban születtem, 2004 óta foglalkozom komolyabban írással. 2008 novemberében jelent meg első önálló kötetem az Aposztróf Kiadó gondozásában, Ülünk a padon… címmel, amelyben négy-négy egyfelvonásos tragédia illetve komédia kapott helyet, köztük A 13-as asztal is. Jelenleg – korábbi rendezői és színészi munkáim után – a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendező szakára járok. Legutóbbi írásom, a Posticum nemzetközi drámaíró pályázatán első díjat nyert A másik alak nagyváradi bemutatója 2011. februárjában esedékes.

_

Díjak:

A másik alak – Első díj, 2010. (Posticum nemzetközi drámaíró pályázat)
Kötélre ítélve – Különdíj, 2009. (Drámapálya nemzetközi drámaírói pályázat)

Korábbi bemutatók:

Helyzetgyakorlatok (2006) Aranytíz Teátrum
Randi (2007) Aranytíz Teátrum
Várunk még valamire? (2008) Budavári Művelődési Ház

Művészeti vezető: Varga Norbert

1981. november 11-én születtem Makón. Ezek szerint a csillagjegyem Skorpió. Van, aki szerint a csillagjegy semmit se mond el az emberről, van, aki szerint meg túl keveset. Szerintem meg fogalmam sincs. Mikor kisgyerek voltam sok mesét olvastak nekem a szülök és a nagyszülők. Szeretem hallgatni ezeket a sztorikat. Minél hamarabb szerettem volna megtanulni olvasni. Már akkor is érdekelt a zene, mert a fényképek tanúsága szerint, és az emlékeim is azt tanúsítják, hogy játékhangszerekből, játszásból alapítottam egy zenekart, ahol nagyapám fújta a játékszaxit, nagyanyám, meg játékharmonikázott, én meg gitároztam a játékgitáromon. Ez volt az első nagy projekt. Régi magnószalagon az is megvan, hogy verseket szavalok, meg mondókákat. Oviba voltam először színpadon, aztán meg általános sulis színjátszó körökbe. Általános iskolában alacsony, szőke és kékszemű gyerek voltam, a nagyobbak általában ütni szeretek volna, de nem hagytam magam így hát leszoktak arról, hogy bántsanak. Mondjuk, azt most se hagyom. De megtanultam olvasni és nagyon szeretek azóta is.

_

Bővebben...

Rendezőasszisztens: Bitter Csilla Enikő

Bitter Csilla Enikő vagyok. 1987, október 24.-én születtem, Szegeden. Kiskoromban szerettem szerepelni, főleg az oviban a "Vajas fánkó" rókájaként nagyot debütáltam. :D Aztán ahogy teltek az évek, az oskolában verseket mondtam, sőt egyszer Fekete István születésnapjára rendezett prózamondón is indultam, és a város 4. helyezettje lettem. Színházzal akkor kezdtem el foglalkozni,amikor Kürtösi Katalin vett a szárnyai alá 2007-ben a színháztörténelmi kurzusán, és egyre jobban beleártottam magam a dologba. :) Aztán önkéntesi munkákat vállaltam színházi fesztiválokon, ahol még inkább megerősödött bennem a tudat,hogy énnekem itt a helyem. Ez csupán azért érdekes, mert amúgy egy szégyenlős embernek tartom magam. S most itt vagyok, ahol vagyok.

A színházon kívül szeretnék rádiózással foglalkozni, illetve verseket, novellákat írok, de ha érzek magamban alkotói kedvet, lehet hogy elkalandozom másféle írásokhoz is. (pl. dráma) Mint látszik a fentiekből, igyekszem poénnak kezelni az élet nevű játékot, bár megesik, hogy elkeseredem. Skorpió vagyok, Kos aszcendessel. Aki kicsit spirituláis beállítottságú, és tudja mit jelent ez, szerintem most sikítva pattan fel a székében egy jókora: "Jesszusom!" felkiáltással. Hát igen. Harcos természet vagyok, bár ezek leginkább a saját magammal való harcot jelentik, szóval csak nyugi. :)

Ja, igen, szeretem az agyzsibbasztó vicceket, szoktam is a társulatot fárasztani velük. :) De a közhelyeket nem szeretem, sőt!

_

Rendező: Mizsei Viktor

Mizsei Viktor vagyok, 2000 óta foglalkozok színházzal, énekléssel. Az alapokat a Pesti Broadway Stúdióban kaptam nagyszerű tanároktól, majd több darabban kamatoztattam. Az utóbbi pár évben amatőr musicalek társrendezője voltam. Jelenleg a Madách Színházban játszom a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalban. A 13-as asztal lesz az első önálló, prózai rendezésem. Az amatőr színjátszásnak két fontos jellemzőét vallom: csak az csinálja, aki szereti, és élvezi, ellenben a minőséget nem kell, hogy az amatőr szó jellemezze.

_

Eddigi rendezéseim:

Dzsungel Könyve (2009)
Légy jó mindhalálig (2010)

További információkat rólam a www.mizseiviktor.hu alatt találsz!




Díszlet, plakát, súgó: Nógrádi Claudia

1989 augusztusában születtem.Akkor kezdtem el rajzolni,mikor először ragadtam zsírkrétát a kezembe,és azóta is csak rajzolok.
A zsírkrétázástól egyenes utam vezetett a Tömörkény Istvánról elnevezett képző-mű-vész megjavító- és átnevelő intézménybe,ahol négy ferrrgeteges évet töltöttem el.
Színházzal tizenhat éves koromban estünk szerelembe egymással, első színjátszó táborom alatt, majd a románc, a Mestertanoda színjátszó csoportjában is folytatódott, utána egyéb helyeken is.(ekkortájt derült fény fantasztikus plakát- és díszlet-kellék készítő képességeimre.Többek között)
Most mindkét művészeti ág uralja a szívemet, és noha most Képző örvend nagyobb figyelemnek, ki tudja mi lesz holnap.

U.i.: Van két fülem, mégse vagyok szatyor.

 

_

Marketing: Kiss Tímea

Napelemmel működöm, alapvető életfunkcióm a nyüzsgés és ott-levés. Fontosak az ingerek, legyen az szín vagy szag, hang vagy tér, íz vagy forma - még fontosabb ezeket megmutatni másoknak is. Egyesek a szangvinikus címkét tapasztják felületeimre, mert nem nevelhető, de talán a klímához alkalmazkodó emberke vagyok. Jellemzően illúziókat kergetek, például az értelemét az arcomon, mikor tükörbe nézek.
Okosabbnak hiszem magam MacGyvernél, ugyanis nincs szükségem csavarhúzóra ahhoz, hogy egy tányér borsófőzelékből tapétát készítsek, sőt, néha hitelesen leplezem hozzá nem értésem (is).
Ennek ellenére szeretnék mindennel foglalkozni legalább egy kicsit: kíváncsi vagyok a vadászrepülőkre; jó lenne felmosni egy tengeren imbolygó hajó padlóját és megérteni, mi az a logaritmus vagy integetni egy vombatnak.
Mivel rossz rózsa és punk volnék, hippik pedig a XXI. században nincsenek, inkább csendben figyelek. Ha pedig tollam megvadulna, költök hát egy fészekaljnyi záptojást. De kultúrát csinálni komoly feladat: magas a színpad, nehéz a kamera és túl nagyok a szavak-én viszont kicsi vagyok, szóval egyelőre csak írnék… ha méltó lennék rá. Néha úgy teszek, mintha ez már megadatott volna, de a bizonyosság is és én is várunk még egymásra.
Addig is pártolom, amit szeretek: merő önzőségből ólálkodom bizonyos deszkák körül.

_